Chapter Twenty-Four

Amit mondott az fájt, de nem szabad kimutatnom. A helyzet miatt letaglóztam egy kicsit, de összeszedtem magam. Hogy merte megint megtenni velem? Azt tudom, hogy amit tőlem kap, azt nem fogja zsebre tenni. Majd megmutatom, hogy én is tudok bunkó lenni.
- Ohh, ha már ezt így kijelentetted, akkor most én is mondok neked valamit. - felnevettem, majd folytattam. - Direkt feküdtem le veled, tudtam, hogy valami tervet megint kitalálsz.
Justin mosolya lehervadt arcáról. Csak meredt rám a nagy, kikerekedett szemeivel. Pupillái kitágultak, hirtelen nem tudta mit vágjon vissza. Így megint rám került a sor, tehát én szólaltam meg.
- Nehogy azt hidd, hogy csak úgy lefeküdnék - simítottam tarkójára. - Veled. - nevettem el magam.
Láttam rajta, hogy szétszedi az ideg, de lenyugtatta magát. Nyelt egy nagyot, majd rám nézett, és újra visszafestette magára az idegesítő, kielégült mosolyát.
- Azért mégis tetszett.
- Inkább az tetszik, hogy mehetünk haza... szóval taposs a gázra! - vigyorogtam.
Justin idegesen indult el. Ez már tetszik. Mostantól én irányítok. Nem fog többször átverni, nem fogom magam bedobni neki. Igaz a kis tervéről nem tudtam, de muszáj volt belekezdenem a visszavágásba. Sőt, nagyon is bántott és még mindig bánt a dolog. Útközben eszembe jutott egy fantasztikus elképzelés. Remélem sikerül megvalósítanom Justinnal szemben.

Hazaérve boldogan szálltam ki abból az autóból, amiben Justinnal megint lefeküdtem, és már többször nem fog megesni. Kiszedtem a cuccaimat, amit a kórházban összeszedtünk és indultam is a ház bejárata felé. A srác előttem ment be, látszólag idegesen.
- Mi van, Bieber? Nem tetszik, ha nem te nyersz. - gondolatomon felnevettem. De ezt rögtön be is fejeztem, amikor az ajtó pont rám csapódott. Kinyitottam azt, majd gyorsan felszaladtam a szobámba. Ledobtam a cuccaimat, aztán gyorsan feldugtam töltőre a telefonom, mivel lemerültem. Írtam egy sms-t legjobb barátomnak.

Címzett: Austin
Szia! A segítségedre van szükségem. Átjönnél? :)

Két perc se kellet, jött az üzenet. Gyors megnyitottam, mert kíváncsi voltam mit válaszolt.

Feladó: Austin
Szia Shannon! :) Persze, de baj van?

Címzett: Austin
Majd elmondom, csak gyere!

Amíg barátom meg nem érkezik, lefürdök, összeszedem magam. A fürdés öt perc alatt megvolt. Közben a szobámba szaladtam a hajvasalómért, ekkor hallottam egy csipogást. Odaléptem a telefonomhoz, ami azt jelezte üzenetem jött.

Feladó: Austin
Rendben. 20 perc és ott vagyok, mert épp segítek anyunak. :)

Válaszoltam egy okéval, aztán szaladtam készülődni. Beszárítottam, majd kivasaltam a hajamat. Felkaptam egy farmer - koptatott rövidnadrágot, egy fehér LA-s felsőt. Mire kész lettem, csengettek is. Hirtelen kapcsoltam. Lefutottam, és ajtót nyitottam. Austin már lépett volna be, de kitoltam a küszöbön túlra. Magam mögött becsuktam az ajtót.
- Szia! - öleltem meg. Viszonozta, miután elengedtem, felvázoltam neki a helyzetet. Válaszképp csak felnevetett. Beléptünk a házba. Már kézen fogva sétáltunk befelé. Hallottam lépteket a lépcső felől.
- Itt az idő! - suttogtam barátomnak.
Megcsókoltam Aus-t, pont mikor Justin leért. A fiú, akivel smároltam, szorosan fogta a derekam, én pedig nyakát öleltem körül kezeimmel.
- Chh, úristen. - ment el mellettünk Jus.
Vigyorogva váltam el partneremtől. A gúnyolódó fiú után néztem, aki a konyhába tartott. Utánamentem, Aus pedig követett engem. Elől voltam, ő a hátam mögött, közben fogtuk egymás kezét. Mikor beértünk a célba vett helyiségre, újra a nevetés tört rám, de kívülről csak mosolyogtam, elég szélesen.
Bevallom ez irtóra szórakoztató, ahogy Justinnal cseszhetek ki. Elterveztem, hogy visszavágok neki, méghozzá a hozzám közelálló fiú segítségével. Kíváncsian várom majd a kiakadását. Hihetetlenül jól esett látni a megdöbbent arcát a kocsiban, és a feszültségét. Csak remélni tudom, hogy ezekhez hasonlókat tudok kihozni belőle. Legfőképp meg szeretném mutatni neki, hogy nem olyan lány vagyok, akit egyszer, kétszer és többször ágyba lehet vinni. Nem ribanc vagyok, vagy egy Barbie baba, amivel kedvére szórakozhat.
- Szomjas vagy? - fordultam a mögöttem lévő felé. Átöleltem derekát, s mélyen szemébe néztem.
- Aha. - bólogatott hevesen.
Ekkor megcsókolt. Ajkaink összeforrtak és szinkronban mozogtak. Lehunytam a szememet, s élveztem a pillanatot. Remélem Justin pont annyira élvezi a helyzetet, mint én. Gondolom belülről forr az idegtől. Ha így folytatjuk, ki fog belőle törni. Lassan elváltunk egymástól, majd innivalóért mentem. Amikor megfordultam Jus beleütközött a vállamba, amit éreztem, hogy direkt tett. Cselekedetén felnevetett. Nem törődtem vele, továbbálltam. Austinnal csináltunk pattogatott kukoricát, kólát, chipset készítettünk a nappaliba, mivel úgy döntöttünk mozidélutánt tartunk, itthon. Közös beleegyezéssel a Barátság extrákkal című filmet nézzük meg. Be is fészkeltük magunkat. A film alatt hallottunk lépteket, meg persze hangokat is. Ezért én Aus mellkasán pihentem meg, ő a derekamat ölelte és néha váltottunk egy kisebb csókot. Jelenpillanat itt mászkál lent, úgyhogy vettünk egy mély levegőt, majd rátapadtunk egymás ajkaira. Éreztem, hogy valaki mellettünk van, a kanapé mögött. Jól is éreztem.
- Még csókolózni se tudsz, ember! - röhögött fel Justin. Szétváltunk, aztán mindketten felé tekintettünk.
- Törődj a ribancaiddal inkább! - vágta neki oda a másik srác.
- Nincs kedvem. - vonta meg vállát. - Különben meg épp egy seggfejjel foglalkozik. - nézett hosszú percekig rám, majd Austinra.
- Én nem te vagyok, hogy szórakozok vele. - állt fel barátom.
- Szerintem egészen eddig arra vártál, hogy megdöngessed, de... - nevette el magát Biebs. - nem fog sikerülni! Belém van esve a csajszi, mindennap rám mászik, és lenyomunk egy jó szexet. - vigyorgott önelégülten. Az az idegesítő vigyora. A falhoz tudnám baszni a gyereket, főleg amit most mondott, esküszöm nekimegyek.
- Te miről beszélsz? - álltam fel, és odaléptem hozzájuk.
- Nem hiszem. Shannon nem ilyen. - rázta meg fejét Aus.
- Csak azért mondod, hogy jó benyomást keltsél benne és kúrjatok egy jót. Csak hogy Shannon az én szolgálatomra áll. - ölelt át oldalról ez a bunkó.
- Nem állok én senki szolgálatára, főleg a tiedére nem! - löktem el magamtól.
- Jaj, cicám! Akkor ezt mivel magyarázod ki? - kaján vigyorral mutatta meg a nyakán lévő harapást. Teljesen lefagytam. - És ezt? - húzta fel pólóját, s felénk fordult háttal. Az említett testrészén kisebb, halvány piros karmolások voltak. Az est miatt, tudom. Hisz Justin hátába vájtam körmeimet, amikor csináltuk. Nem tehetek róla, de nagyon jó volt. Csakhogy ezt nem fogom hagyni, hogy megtörténjen még egyszer. Gondolataimat rögtön el is hessegettem.
- Mi van? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel és homlokkal Austin.
- Ja, és erre is teljesen rá volt gerjedve. - simított végig kockás hasán.
- Mekkora ribanc vagy, Shannon. - fordult meg tengelye körül a sötétbarna hajú fiú, majd a főbejárathoz vette az irányt.
- Baszódj meg Justin, amilyen szemét vagy! - szó szerint vágtam neki a falnak, akkorát löktem rajta idegességemben. - Austin, várj már! - mielőtt kimondtam volna, becsapta előttem az ajtót. Remek. Egy nap kétszer is rám csukják az ajtót. Justin viszont most mérhetetlenül felidegesített.
- Austin! - kiabáltam utána.
- Mi van? Hagyjál békén! - állt meg, s felém nézett.
- Most te komolyan annak a köcsögnek hiszel? - álltam meg előtte.
- Egyet mondj! Amikor lefeküdtél vele, bedobtad magad vagy ő kényszerített? - erre a kérdésére a legkevésbé nem számítottam. Teljesen elöntött a pír, nem tudtam mit válaszoljak. Zavaromban szólásra bírtam a számat, ám nem jött ki semmi értelmes hang rajta.
- Tudtam... És kétszer is. Ezek szerint nem hazudott az a 'köcsög' - hangoztatta ki az utolsó szót.
- De Austin, én nem... - folytattam volna a beszédemet, de közbevágott.
- Felejts el! Többet ne számíts rám! - hagyott ott a házunk előtt.
Most vegyes érzelmek kavarognak bennem. Austin azt hiszi ribanc vagyok, mert Justin kétszer is átvert, bedőltem neki és lefeküdtünk. Elveszítettem a legjobb barátomat. Ez az összes az miatt a nagyképű, nőcsábász pöcs végett van. Miért kellett nekem őt megismernem? És anyámnak az apját? Most nem lennének ezek a gondok.
Idegesen vágtam be az ajtót, s indultam meg a nappaliba. Utam közben próbáltam magam lenyugtatni, kevesebb sikerrel. A keresett személy a kanapén döglött.
- Szia, cicám! - vigyorgott rám.
- Tisztázzunk valamit! - ültem le mellé. - Nem vagyok a cicád, se a ribancod. Nem vagyok semmid.
- Csak a szextársam. - ült fel rendes ülőpózba. Ekkor lekevertem neki egy hatalmas nagy pofont.
- Mégis mit képzelsz te? Ki vagy te? Kurvára szánalmas vagy. Bunkó, seggfej, nemtörődöm. És ha nem tetszik a rendszer, lehet takarodni. - mutattam az ajtó felé.
- Uhh, de feszült valaki. - rázta meg a fejét. - Tudod.. tetszik, ha ideges vagy. Olyan aranyosan csinálod, és nem csak ezt! - simított arcomra. Szavaival majdnem megpuhított, de nem engedtem magam. A szemem előtt láttam az előbb történteket.
- Szállj le rólam! Szállj ki az életemből, mert nem tudlak elviselni! Néznél magadba egy pillanatra is, meglátnád, hogy egy Senki vagy! Senki nem számíthat rád, nem bízhat benned senki, mert te csak kihasználod az embereket. - mondtam neki közömbösen. Láttam arcvonásain, hogy megenyhülnek és elgondolkodik. Fejét lehajtotta, majd nekivágódott a kanapé háttámlájának.
- Szánalmas vagy Justin Bieber! Azt hittem, hogy megváltoztál, de ugyanolyan vagy mint a kórházban töltött napok előtt. - álltam fel. Elindultam fel a szobámba. Láttam, hogy Justin még elvágja a távirányítót a helyiség sarkába.
Muszáj volt már elmondanom neki, hogy milyen is valójában. Idegesített a viselkedése, egészen idáig. De még a jelenléte is irritál, még most is. Ezért jöttem el tőle. Mit várt? Hogy elmondom milyen, és a nyakába borulok, hogy változz meg a kedvemért? Ez felejtős. Rögtön űzze ki a gondolataiból a velem együtt töltött perceket, és a rólam szólóakat is. Ami csak velem kapcsolatos verje ki a fejéből, felejtsen el! Én is ezt teszem. Rohadtul megbántott, és most telt be pohár. A legjobb barátomat elűzte mellőlem. Hogy lehet valaki ennyire aljas? Mostantól megpróbálok rajta átnézni, nem foglalkozni vele, nem szólni hozzá, főleg ha beszél hozzám. Mondjuk egy házban ez nehéz lesz.


A fejezetet csak is Nikinek köszönhetitek, aki fáradozott a rész megírásával helyettem. Mint látjátok a rész jóval hosszabb, mint amelyeket én szoktam írni és szerintem tartalmilag is többet mondó. A jövőben törekszem ilyen részeket írni és remélem tetszett csajok :) Szeretünk titeket♥