Chapter Twenty-Three

Justin szenvedéllyel teli nyelve táncot lejtett enyémmel. Be kell, valljam, jó volt. Jó volt, Őt csókolni..

A csók közben végig pörgött az agyam. Nem tudom, kissé olyan érzésem volt, mintha vágytam volna rá. De az nem lehet, hisz én őt „utálom”. Vagy mégsem? Gondolataim teljesen össze vannak kavarodva. Az utóbbi időben Justin a jó irányba változott, de még mindig ott vannak bennem azok a tüskék, amiket még az első hetekben okozott. Fogalmam sincs, mit érzek vele kapcsolatban.

Egy hirtelen mozdulattal Justin ajkait elrántotta enyémektől és nyelveink csodás tánca is megszakadt. Nem számítottam erre, ezért hatalmas szemekkel néztem rá, jelezve, hogy magyarázza már el, miért húzódott el.

-Engedd el magad bébi! –búgta, szenvedélyes hangon, miközben mélyen a szemembe nézett.

Úristen, hogy mondhat ilyet? Hogy az Istenben engedhetném el magam, mikor egy olyan személlyel csókolózom, akit gyűlöltem. Nagyon gyűlöltem. Aztán legszívesebben a halálba is elküldtem volna, most pedig azt érzem, kedvelem. Ez túl sok. Így nem tudom elengedni magam, ezerféle gondolat cikázik a fejemben. Egyik felem azt mondja, ezt nem szabadna Shannon! Miért csinálod ezt? Úgy is meg fog még bántani ezerszer!  De mint mindig most is jelen van az a bizonyos másik fél, aki az ellenkezőjére biztat. Egyszer élsz.  Add át magad neki, csak jó lehet. Hisz kedveled, akkor miért ne?

-Próbáljuk meg még egyszer!-leheltem szinte ajkai közé ezt a pár szót.

Ő enyhén elmosolyodott, majd ismét közelíteni kezdett ajkaimhoz. Bár, azt meg kell jegyeznünk, hogy jóval kevesebb volt a távolság, amit át kell szelnie.

Mikor újra ajkait ajkaimon éreztem jól eső érzés járt át, amibe teljesen beleborzongtam.  Agyam és szívem ismét harcolni kezdtek. Nem helyes, hogy ezt érzed. Már miért ne lenne? Add át magad neki, bátran- súgta a szívem. Nem bírom. Akárhányszor lehunyom szemem, agyam kattogni, pörögni kezd és eltereli a figyelmem Justinról. Ezért úgy döntöttem, kinyitom szemem. Amint felnyitottam Justin óriási mogyoró barna szemei ölelték át tekintetem. Biztonság és nyugodtság költözött a testembe attól a perctől kezdve, mihelyst tekintetünk összeforrt.

Justin enyhén elmosolyodott, majd szép lassan visszafelé döntött abba a pozícióba ahonnan elkezdődött minden.  Hosszas csókcsata következett. Nyelveink ismét táncra perdültek egy gyönyörű ütemre. Az egész nagyon romantikus és szenvedéllyel teli volt ahhoz képest, hogy egy autóban volt.

Néha-néha lehunytam szemeimet, de akkor sem tartott, sokáig mert agyam és szívem heves vitába kezdtek volna már az első pillanattól kezdve.

Közel negyedórás csókolózás után Justin hirtelen ajkaimról áttért nyakamra. Tudtam, mire céloz ezzel és mit szeretne ebből az egészből. Ezért rögtön hajába fúrtam ujjaim majd enyhén húzni kezdtem magam felé. Legalább is próbáltam, mert Justin továbbra is nyakamon állomásozott.

-Jusin!-nyögtem kéjesen nevét. Nem tudom, mit tegyek. Nem tudom. Lefeküdjek vele? Dobjam magam oda? Vagy ne? Játsszam a nehezen megkaphatót és kéressem magam? Egyiket se akartam. Ugye már, egyszer Justin és közöttem volt szexuális kapcsolat. Akkor nagyon aljas volt velem szemben, de élveztem. Vajon most is élvezném, hogy tudom, hogy Vele csinálom?

-Bízz bennem!-zihálta két csók között, mintha tudná, hogy őrlődöm majd lejjebb haladt. Testem teljes extázisban, szívem és agyam harcol. Mit tegyek? Hogy hozhatnám meg a leghelyesebb döntést?

Ujjaim köré csavarodott hajszálait már nem húztam. Finoman túrtam bele hajába, minden egyes csókjánál, amik egyre lejjebb és lejjebb érték testem különböző zónáit. Testem teljesen ellazult és átadta magát a csodás érzésnek. 

~Reggel:

Lábaimat felhúzom, testem összeszorítom. Pontosabban csak szeretném, mert valakit sikeresen fejbe rúgok.

-Áú –szisszent fel Justin. – Ennyire jó volt tegnap, hogy meg is rugdosol? – mosolygott rám, majd felült és elkezdett öltözködni.

Én is követtem a példáját, majd mikor már mind a ketten készen lettünk az első ülésekre ültünk.

Bekapcsoltam a rádiót, majd Justin felé pillantottam, aki épp szállt ki az autóból.

-Hát te hova mész? –kérdeztem elkerekedett szemekkel és kifejezés teli arccal.

Nem válaszolt, csak rám kacsintott, majd egyszerűen leugrott a magas autóból.

Nem sokkal később boldogan száll vissza és a kulcsok után nyúl.

-Mehetünk haza?

Elmosolyodtam és úgy néztem rá, mint aki teljesen megbolondult. Nincs ember, aki 5 perc alatt bejárja az erdőt benzinért. Kivéve, ha vámpír, de kétlem.

-Nagyon vicces vagy! –csaptam enyhén vállára. –Mégis hogy?

De bár ne kérdeztem volna meg, mert a válasz teljesen letaglózott.

-Hogy? Hogy nem? Benzin eddig is volt. Azt is tudtam, hogy beadod a derekad és lefekszel velem, bár azt nem gondoltam volna, hogy már az első este, de ha már így alakult, akkor legalább nem kell többet a kocsiban aludnom és mehetünk haza –mondta szépen tagolva, érthetően egy diadalittas mosoly keretében.

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni a 19 kommentet, nagyon-nagyon jól esett. Másodszor tudom, hogy rövid lett a fejezet, mert csak 600 szó körüli és akkor is panaszkodtatok amikor közel 800 szóból állt. Ígérem próbálok változtatni a dolgokon, csak most összejött minden. A következő fejezet majd lehet nem a megadott időpontra fog érkezni, de igyekszem. Ja és egyik legjobb barátnőm tanácsára, mostantól minden kommentre igyekszem válaszolni, hogy ezzel is közelebb kerülhessünk egymáshoz!♥

CHALLENGE:

Ha ehhez a fejezethez összejön 20 kommentár (eddigi legtöbb) akkor írok egy extra hosszú 1500 szavas részt! :)