Chapter Eighteen

Justin szemszöge:

Szegény én.. Ez a hülye Shannon, úgy megpofozott, hogy még mindig ég a képem.

Mindegy, nem is foglalkozom vele. Inkább bulizok tovább a fiúkkal.

Van itt minden ami egy jó partihoz kell. Pia, fű és mi :) Egymás után csúsztak le a rövid italok és amikor már körülbelül mindenki túl volt a 4.-5. pohárkán kitaláltunk egy marhaságot.

Azt találtuk ki, hogy rendezünk egy versenyt. Méghozzá egy olyan versenyt amiben az alapján kerül ki a nyertes, hogy ki tudja a legviccesebben meginni a piáját.

Én voltam a legutolsó aki megcsillogtathatta a tudását. De ez sem tántorított el attól, hogy megnyerjem a címet.

-Justin te jössz, tesó!-kiáltott oda, majd egyből elkezdtem az "akciót."

Kitaláltam, hogy úgy fogom meginni, hogy felteszem egy a minigördeszkámat egy jó magas polcra és a poharat pedig a legvégére teszem. Kitátom a számat így amikor leesik, pontosan célt fog érni. 

Épp a mutatványom közepénél járhattam amikor megszólalt a csengő.

Nem igazán érdekelt ki lehet az. Most csak a bulira koncentráltam és arra, hogy nyerjek.

Így tehát próbáltam kizárni a csengő zavaró hangját. Ám amikor már vagy ötödjére szólalt meg egymás után ideges lettem és hatalmas léptekkel az ajtó előtt termettem. A testemből kihozható legnagyobb erővel feltéptem az ajtót és anélkül, hogy az ajtóban álló személy(ek)re néztem volna oda vetettem flegmán:

-Mi a faszt akarsz?-majd a mondat végén felemeltem tekintetemet és teljes sokkot kaptam.

Az ajtóban 2 kétméteres egyenruhás állt. Hirtelen úgy éreztem, mintha teljesen kijózanodtam volna. Mert bár, igaz megittam 4-5 felest, de én jól bírom a piát.

A fejemen mindenféle gondolat átszaladt. Eszembe jutott, hogy biztos megint azok a köcsög szomszédok hívták ránk a rendőrséget. Vagy, hogy házkutatást akarnak tartani drogok után nyomozva, mert valami csicska felvásárló akit elkaptak feldobott. Teljesen be voltam szarva.

-Elnézést Uraim! Másra számítottam.-nyögtem ki végül nagy nehezen szememet lesütve.

-Magának is Szép Estét Mr. Bieber.-mondta egyszerre a két színes bőrű.

-Miben segíthetek?-tartottam szemeimet továbbra is a padlón.

-Mrs. Shannon Lane ügyében jöttünk Önért.

Megállt bennem az ütő. Mindenre gondoltam csak arra nem, hogy ez a kis szajha feldob.

Szemeim valószínűleg kiguvadtak a név hallatán.

-Megtudhatom miért?-dőltem az ajtófélfának, most már felvéve velük a szemkontaktust.

-Mrs. Lane drogtúladagolás miatt kórházban került és mivel a szüleit nem értük utol, maga az egyetlen rokona itt.-mondták egyenletes hangsúllyal.

-Mi? De, hát ő nem is használ drogokat-akadtam ki.

Fogalmam sem volt mi ez az egész most. 

-Kérem fáradjon be velünk a rendőrkapitányságra. Bent rögzítjük a szükséges adatokat, majd utána bemehet hozzá.

Itt felnevettem. Nem tudtam mást tenni. Én? Bemenni? Hozzá? Ki van zárva.

-Uraim ezzel mást keressenek. Nekem se időm se kedvem bemenni hozzá. Egyedül csinálta a bajt, oldja meg egyedül is.-mondtam majd rájuk akartam vágni az ajtót, ám az egyik rendőr megállította a lábával.

-Ez nem így megy kedves Bieber úr. Amíg Mrs. Lane szülei nem érkeznek meg addig maga a felelős a lányért, mivel Ön már nagykorú a hölgy pedig még nem. Szóval ha nem akarja, hogy lecsukjuk, mivel nem vigyázott rá megfelelőlen, húzza fel a cipőjét és fáradjon velünk-eresztette meg mondandóját azt hiszem Morgan nyomozó.

Talán itt volt az a pont, hogy éreztem engednem kell és nem lehetek ilyen makacs.

-Egy pillanat, Uraim!-vettem fel legudvariasabb modorom, majd a nappali felé igyekeztem.

-Srácook! Takarodó-kiabáltam el magamat.

-De miért Biebs?-kérdezték mit sem törődve azzal amit mondtam és folytatták amit eddig csináltak.

-Süketek vagytok baszdmeg? Takarodjatok már!-Ordítottam magamból kikelve.

Végre összeszedték cuccaikat és elmentek. 

Ahogy ők távozták én is felhúztam a cipőmet és a rendőrökkel tartottam. Bár tény és való semmi kedvem nem volt Shannon hülyesége miatt nekem szívni.

Az autóban végig síri csend honolt, amit sem én sem ők nem törtek meg.

10-15 perc autóút után oda is értünk a kapitányságra. Ekkor már a 11-et is megüthette az óra.

Az adatokat rögzítettük. Épp most fejeztünk be mindent. Megadtam nekik faterom számát aztán gondoltam el van intézve minden.

Hívtam egy taxit majd hazamentem.

Hazaérkezésem után megmosakodtam ami nem több, mint 5 percet vett igénybe majd egyből lefeküdtem. Ez a hülyeség fullra kimerített.

~Reggel:

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Eleinte úgy tettem, mint este:

Folyton kinyomtam. De amikor már tizedjére hívott meguntam és felvettem:

-Halo?

-Justin! Te mit képzelsz magadról?-hallottam meg apa hangját.

-Mi van?-kérdeztem csípőből vissza, mert azt sem tudtam ki vagy mi vagyok reggel 6-kor, nem hogy mi a baja.

-Azonnal induljál a kórházba. 5 perced sincs-hallottam amint idegeskedik.

-Mert miért?-értetlenkedtem.

-Induljál! Már 4 perced van csak.-mondta ingerülten, majd megszakította a vonalat.

Én cinikusan felnevettem, majd átfordultam a másik oldalamra és folytattam az alvást.

~20 perccel később:

-Keljél már fel, te idióta!-hallottam apám hangját, miközben leöntött egy pohár vízzel.

-Normális vagy?-ugrottam ki az ágyból, majd pofonra emeltem a kezemet.

De ekkora apám olyat tett, amit eddig még sose.

Sziasztok, csajok♥ Megjött az új rész, remélem tetszik. Mostantól jön egy új kedvező változás nektek. Oldalt létre hozok egy menüpontot amiben az lesz feltűntetve, hogy mikor jön a friss rész. Ez olyan 5-6 nap. Ja még egy dolog. Régen jött ennyire kevés komment. Alig jött össze a tíz. Szóljatok, ha rossz mert akkor lezárom a blogot. Sok puszi!