Chapter Two

Egy fontos dolgot megfogadtunk. Mégpedig azt, hogy legjobb barátok leszünk Austinnal.
Ennek megpecsételésére kitaláltunk egy fogadalmat, aminek a neve:
-BOKA FOGADALOM.
tudjuk, hülyén hangzik, de ha valaki ezt megszegi  az nagy baj.
Hogy ez, hogy is néz ki?
Mind ketten megfogjuk a bal bokánkat a bal kezünkkel, majd a jobb kezünk kisujját összekulcsoljuk és megrázzuk.
Nos ezt a tényt, hogy legjobb barátok leszünk is így fogadtuk meg.
Utána sajnos Austinnak mennie kellett, így sajnos egyedül maradtam.
Ez pont remek volt, ahhoz hogy megvalósítsam a tervemet. Tudjátok, az a srác.. Annyira helyes volt. Meg kell, hogy nézzem újra. Kielemzem.
Ezért felszaladtam szobámba és kezembe vettem laptopomat.
Felléptem a facebookra és írni kezdtem a keresőbe:
-J
-U
-S
-T
Áhh megvagy-mondtam halkan és böktem a monitor azon részére, ahol ő tartózkodott.
Megnyitottam profilját, de sajnos adatai le voltak tiltva, ezért kénytelen voltam bejelölni.
Mikor sikeresen befejeztem a műveletet akkor valami kaja után néztem, mert hasam egy enyhe korgással jelezte azt, hogy éhes.
Körülnéztem oda lent, de semmi jót nem találtam.. Ezért pizzát rendeltem.
Amíg nem jött meg a pizza Tv-t néztem. Épp sikerült valami horror filmre kapcsolnom.
Már egy ideje nézhettem, amikor hirtelen csöngettek. Úgy megijedtem, de biztosra vettem, hogy csak a pizza az.
Gyors ajtót nyitottam, de a fél szememet a tv-n tartottam, hogy lássam a történet folytatását.
Mikor azonban kinyitottam kellemes meglepetés fogadott.
-Hát te?-kérdeztem Austint miközben szorosan magamhoz öleltem.
-Csak a szobában hagytam a telóm.
-Ja oké, nyugodtan menj fel. Én itt leszek, azzal visszaültem a tv elé.

2 perccel később Austin ordít le a szobámból.
-Shannon Rose Lane! azonnal gyere fel..
-Austin Carter Mahone, majd mindjárt.
-Ez komoly-mondta úgy hogy, felsiettem, hogy túl legyünk rajta.
Mikor felértem egy dühös szempárral találtam magam szemben.
-Mi van?-kérdeztem mit sem sejtve.
-Mit akarsz Biebertől?-éreztem ahogy egyre feszültebb lett. Keze ökölbe szorult, nyakán kidagadtak az erek.
-Mit akarnék?-simítottam arcára, hogy kicsit megnyugodjon.
-Mit keresel az adatlapján?-maradt feszült továbbra is.
-Az úgy volt..-próbáltam magyarázkodni, de félbeszakított.
-Figyelj! Érhetően elmondtam, hogy nem kell vele foglalkozni. Rossz ember, hidd már el.
-De honnan veszed?-váltam én is idegessé.
-Tudom és kész. Kerüld el.
-Azt csinálok, amit akarok-vontam vállat.
-Én szóltam Shannon, én szóltam.-figyelmeztetett majd idegesen elviharzott.
Közben megjött a kaja, szóval gyorsan lementem érte, de aztán azonnal a szobámba tartottam.
-Hogy jött rá Austin?
Ja, persze! Csaptam homlokomra:
Az adatlapján maradtam. Mindegy nem érdekel. Nem biztos, hogy mindenkivel olyan.
De örömmel láttam, hogy visszaigazolt.
Gyors meg is néztem a képeit.
Ez a pasi. Elképesztő, szívdöglesztő.. ahww
Pont fent volt.. Nem hagyhatom ki, hogy nem írok ráá..
De. Austin megkért..-mondta az eszem.
Azonban nem sikerült az eszemre hallgatnom..
-Szia!-küldtem neki a rövid szöveges üzenetet.
-Szia!-jött egyből a válasz.
Miben segíthetek egy ilyen szép leányzónak?-bókolt egy sort.
Istenem de édes. Nem is tudom, miért utálja Aus...
-Csak azért írtam, mert osztálytársak leszünk holnaptól és gondoltam kicsit megismernélek.
-Aha értem...


Majd legalább 2 órát beszélgettünk. Igaz, az elején nehezen indult és nekem kellett kérdezgetni, de a vége fele már ő is elég sokat írt. Olyan édes..
Amikor a számítógép órájára pillantatottam tudatosult bennem a valóság.
-Este 11 óra. És holnap iskola.
Gyorsan elrohantam mosakodni, majd bebújtam a meleg takaróm alá.

~Reggel:

Könyörtelenül keltett telefonomon ébresztője, pontban 7:00-kor.

Nagy nehezen kimásztam az ágyból és készülődni kezdtem.

Lent, anya várt reggelivel.

-Jó reggelt!-tátogtam el neki, mert még nem igazán voltam magamnál.

-Szia kincsem. Hogy vagy? Várod már az első napot?-halmozott el kérdéseivel.

Én csak néztem rá, majd egy pillanatra behunytam szememet és megismételtem:

-Neked is jó reggelt.

A reggeli további részén jókedvűen beszélgettünk. Aztán elindultam a suliba.

Mikor már majdnem kiértem az ajtón, anya így kiáltott:

-Este későn jövök kicsim! Randim lesz.

-Csak nyugodtan. Puszii-ordítottam vissza.

Az utcában összetalálkoztam Austinnal. Megbeszéltük ezt a tegnapi dolgot és elmeséltem neki mindent.

Ő azt hiszi, valamit tervel Justin. Én nem. Szerintem csak szimplán kedves.

Amint beértünk a suliba szorosan Austin mellé csapódtam. Ő jelentett biztonságot.

Beértünk az első óránk helyszínére. A teremben csak Justin pillantottam meg. Rajta kívül még senki sem volt ott. Amikor beértünk fel sem nézett, csak nyomogatta a telefonját..

-Figyi!Mindjárt jövök-szólt oda Austin.

-Oké-suttogtam.

Amint kiment úgy éreztem, oda kell mennem Justinhoz. Meg is tettem.

-Szia.

Nem mondott semmit, csak felnézett, erősen végig mért, majd visszabújt telefonja mögé.

-Velem beszéltél tegnap. Tök aranyos voltál-pirultam.

Erre ismét felnézett és nevetni kezdett:

-Ugye nem gondoltad, hogy komolyan írtam azokat? Csak szórakoztunk a haverokkal.-röhögött tovább.

-Mi?-hűlt el arcom.

-Ez van. Most pedig menj vissza a hülye kis barátodhoz, mert a bénák vele vannak.

Ez nem igaz. De hát este nem is ilyen volt..

Hát itt a 2. fejezet. Justin feltűnt a színen. Milyen volt a belépője?

A rész hosszú. Valójában nem akartam ennyire elnyújtani, de akartam, hogy 'itt legyen' már Justin.

Ha lesz legalább 1 komi, hamarosan érkezik a kövi.

Sok puszi!♥