Chapter Seven

-Ki az?-kérdeztem félénken előre tudva a választ.
-Tippelj!-szórakozott Justin.
-Na ide figyelj. Rohadtul nem fogok belemenni a hülye kis játékaidba. Utállak és azt is gyűlölöm, hogy itt laksz. Azért szívattalak meg, mert erőszakoskodtál. Valahogy vissza kellett vágjak-mondtam végig egy levegővel suttogva.
-És ha utálsz miért írsz olyanokat a naplódba, hogy 'Jó teste van Justinnak..'
-Honnan veszed, hogy ilyeneket írnék oda?-kérdeztem mit sem sejtve.
Ó, várj. Te szemét. Te kutattál a szobámba?
-Elfelejtetted bezárni az ajtót miután lejöttél.-röhögött
-Hogy te mekkora egy szemét vagy.-csaptam be a hűtő ajtót, mert kezdtem fázni.
Úgy döntöttem, nem hagyhatom ezért gyorsan sprintelni kezdtem felfelé.
Utam Justin szobájába vezetett. Amint felértem kulcsra zártam az ajtót és kutatni kezdtem.
Kutatni valami olyasmi után, amivel én is megfenyegethetem vagy visszavághatok neki.

Érdekes. Azt hittem itt fog hisztizni, hogy kizártam és nem. Csöndben van. Meg sem szólal.
Legalább így nyugodtan keresgélhetek.
Az a baj, hogy a fiúk nem vezetnek naplót.
Mindent széttúrtam a szobájában, de semmi.
Ekkor lehuppantam ágyára és valami keményre ültem. Egyből kiszedtem. És lám-lám. A sors. A telefonja. Ez pont jó lesz arra, hogy zsaroljam.
Kinyitom az ajtót, de sehol nem látom Justint.
-Justin-szólítottam meg suttogva.
Ekkor kinéz szobám ajtaján.
Hát persze! Hogy nem jöttem rá.. Azért volt kussba, mert ő is kutatott.
Ha szemmel ölni lehetne ő már rég halott lenne.
-Te mit csinálsz?-rohantam be a szobámba.
-Hát mit édes? Amit tennem kell.-válaszolt flegmán.
-De Justin. Ehhez semmi közöd és ez nem is a tied.-mondtam miközben észrevettem, hogy éjjeli szekrényem fiókjában matat.
-Ahol én vagyok, ott én irányítok. Ezt jegyezd meg.
Azzal benyúlt a kis dobozba-ami éjjeli szekrényem 2. fiókjában volt-és elvette ami kellett neki.
Felegyenesedett, magához szorított majd fenekembe markolt.

Arca vészes közelségbe került. Az aurámban volt..
-Engedj el!-förmedtem rá suttogva.
-Dehogy édes. Az előbb elmondtam valamit.
-Ahhoz tartsd magad.-suttogta ő is, majd végre elengedte fenekemet.
Azt hittem vége mindennek, de ekkor olyat tett, amit nem kellett volna.
-Te mi a jó Istent csinálsz-akadtam ki.

Újabb rész. Csajok el sem hiszitek mennyire örülök. 7 kommentárt kaptam, és 3 rendszeres olvasóm van.
Épp hogy megírom a rész alatti kis monológomban, hogy közeledünk a 600 megtekintéshez erre mire az új részre kerül a sor ti 900+-t csináltok? Elképesztőek vagytok. Csak annyit tudok mondani, hogy :
KÖSZÖNÖM!
 Remélem tetszett a rész. Az igazság az, hogy nem nagyon volt ihletem, szóval ha valami nem tetszett nyugodtan írjátok le, mert abból tanul az ember.