Chapter Nine

-Hát persze, Justin-mondtam erős szarkazmussal a hangomban.
-Tényleg?-próbált komoly lenni és játszani a hülyét.
-Nem. Takarodjál kifelé-förmedtem rá.-Nem gondolod, hogy miattad kapok büntit és még itt is alszol.-mondtam végig dühösen és kimérten.
-Annyira szeretem, mikor ideges vagy.-mosolygott, de még mindig nem mozdult ágyamról.
-Igen?-kérdeztem vissza flegmán.
Ő csak enyhén bólintott.
Én egy percet vártam, majd felpattantam helyemről és megragadtam Justin karját. Erősen húzni kezdtem az ajtó felé, de mintha lebetonozták volna lábait. Nem mozdult.
-Mit szeretnél?-kérdezte perverz vigyorral, majd hirtelen megszüntette keze ellenállását így én a lendületem miatt rajta kötöttem ki.
Lélegzetem egyre gyorsabb lett, de hát gondolom ezért csinálta Justin.
-Na? Még mindig nem aludhatok itt?-kérdezte Justin..
-Átgondolom-mosolyogtam rá.- NEM. Takarodj már-mutattam idegesen az ajtó felé.
Végre felállt és kivonszolta a seggét. Azt hitte, hogy majd hanyatt dobom magam miatta? Hát nagyon nagyot tévedett.

Mikor végre újra visszafekhettem pihe-puha ágyamba rápillantottam órámra. 
Reggel 5:12. Na sebaj, holnap úgyis hétvége.
Megpróbáltam aludni, de nem igazán ment. Mindig csak az járt a fejembe, hogy nem akarom megint azt álmodni. 
Legalább 1 óráig próbáltam 'aludni', mint előbb említettem sikertelenül.
Döntésre jutottam. Legjobb tudomásom szerint Aus minden reggel futni megy, pontban 6:15-kor. 
Most 6:10 van. Felhívom. Csak nem olyan nagy baj, ha miattam kihagy egy 'edzést'
Két-Három csörgés után fel is vette a telefont:
-Te jó ég! Mi van veled? Baj van?-gondolt egyből a legrosszabbra.
-Háát..-nyújtottam el.-ha átjössz nem lesz baj!
-Most? De tudod, hogy futni járok ilyenkor.
-Légyszii Aus. Légyszi-kérleltem a fiút, aki végül beadta derekát.
 Megbeszéltük a részleteket és letettük a készüléket.

10 perc sem telik bele már hallom Austin lépteit.
Az ajtó nyílik Austin belép a szobámba.
-Szia-integettem neki az ágyban fekve, mint valami hülye.
Zárd be-utasítottam.
Megtette, majd felém indult. Megölelt és leült ágyam szélére.
-Nos, miért is kellett így sietnem?-mosolygott.
-Rosszat álmodtam és nem tudok aludni.
-Ez komoly?-emelte rám kissé ideges tekintetét.
Erre én csak magam mellé rántottam az ágyba majd mellkasába fúrtam arcomat.
Azt hallom, amint még nevet, de utána már semmire sem emlékszem.

~Órákkal később:

-Hé Shannon! Kelj fel-rázza valaki finoman a vállaimat.

-Mi? Mi van? Elaludtam?-túrok hajamba, ami a szemembe lógott.

-Már több órája-mosolyodott el Aus.

Csak azért keltettelek fel, mert most el kell mennem.

-De ne menj, légyszi.-kérleltem és hogy maradásra bírjam lefogtam lábait. Arra feküdtem rá :D

Ő csak felnevetett hangosan.

-Imáádlak te kis butus. Akkor majd vissza jövök, ha ennyire szeretnéd.

-De gyorsan?játszottam a kis gyereket.

-De gyorsan!-parodizált ki.

Kinyújtottam a nyelvem.

-De akkor megyek-próbált volna felállni.

Elengedtem lábait, majd kipattantam az ágyból.

-Kikísérlek-fogtam rá kezére.

Ujjainkat összefontunk és boldogan lépkedtünk le a lépcsőn.

Pár percen belül el is ment. Azt mondta pár óra múlva vagy legkésőbb estére itt lesz.

Fáradtan a hűtőhöz léptem. De ha tudom milyen borzalom fogad talán sosem teszem meg.

Sziaasztok!! Nem is igazán tudok mit írni ide. Tudjátok annyira jó látni, hogy szeretitek amit írok.

A komik minden rész alatt gyűlnek és gyűlnek. A feliratkozók száma is lassan de biztosan növekszik.

KÖSZÖNÖM. Tényleg. Tudom, hogy a legtöbb olvasó aki ide téved csak elolvassa a részt és már megy is tovább. Akik azonban a kis monológomat is elolvassák azokkal szeretném közölni, hogy erre a 9 részes blogra több komi érkezik a részekhez, mint a 15 E blogomhoz. Remélem kitartotok a végéig mellettem.

Viszont lenne egy kérdésem amire a kommentelőktől várnám a választ:

Justin mindig legyen bunkó és ne érdekelje semmi magán kívül?

A 2 válasz lehetőség evidens:

IGEN

NEM

Ha a nemet választjátok azt jelenti, hogy kedves lesz, mint a többi nyálas blogba!