Chapter Five

Justin egy száll boxerben mászkál és pakolgat.
-Te mit csinálsz így?-majd éreztem, hogy arcomat piros szín díszíti így lehajtottam fejemet és hajammal kezdtem babrálni.
-Most mondd, hogy nem tetszik, hogy így pakolok-nézett fel egy pillanatra majd folytatta tovább a 'munkáját.'
-Nem tetszik-suttogtam halkan!-igazából jó teste van..
-Hülye-csaptam számra. Egy bunkó-emlékeztettem magam, majd a kajához léptem és egy kis ételdobozba kezdtem lapátolni.
Úgy döntöttem a parton majd megesszük, miközben megbeszéljük a dolgokat és csodáljuk a tengert.

Nem sokkal később anya lépett be az ajtón. Én persze egyből odafutottam és nyakába ugrottam.
-Anyuci-kiáltoztam közben.
-Megbékéltél?-tolt el enyhén magától.
Bólintottam, majd húzni kezdtem magam után.
-Figyelj! Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha le mennénk a partra és ott ennénk ezt meg-mutattam a spagettire.-Így legalább ketten lennénk és megbeszélnénk mindent.

Mielőtt anya válaszolhatott volna Jeremy lépett be az ajtón.
Természetesen anya egyből a nyakába ugrott, pont, mint én az előbb az övébe. Valamit pusmogtak, majd anya visszajött hozzám.
-Életem. Nagyon aranyos vagy és köszönöm, hogy gondoltam rám, de nagyon nagy baj lenne, ha ez estét Jeremyvel tölteném?
-Nem, menj nyugodtan-erőltettem mosolyt az arcomra, melyet lassan a könnyek kezdték mosni.
Én felmegyek tanulni. Csak mondom, hogy ha kellenék valakinek ott leszek-mondtam csendben, mert tudtam úgy sem figyel rám senki.
A gyönyörű ruhámba feltopogtam a lépcsőn, majd sírva erőlködtem le magamról. 
Az agyamba csak cikáztak a gondolatok, mikor hirtelen valaki megszólal az ajtóban.
-Tudom, mi bánt-támaszkodott a félfának Justin.
Egy szót sem szóltam, csak lassan arra fordítottam fejem, amit sós víz mosott.
-Igazán?-kérdeztem halkan egy rövid mosoly keretében.
-Hogy téged nem fog senki se szeretni-mondta, majd elkezdett hangosan nevetni.
Úgy voltam vele inkább nem mondok semmit. Nem érdekel mivel csesztet ez a hülye nem veszem magamra.
-Válaszolni se tanítottak meg? Ribanc!-tette hozzá a végére, majd kisétált, mint aki jól végezte dolgát.
Mind az amit az előbb elhatároztam füstbe ment. Nem ribancozhat le. Utána mentem és a folyosón elkaptam karját.
-Te mit képzelsz Magadról? Rohadtul nem tudod, min megyek keresztül mindennap. Azt hiszed ide jössz és majd úgy lesz minden ahogy te akarod. Hát nem. Ébredj fel..-vágtam hozzá idegesen egymás után a szavakat.
-Már, hogy ne tudnám min mentél keresztül.
-Kétlem. Nem vagy mentalista, csak egy bunkó gyökér.
Ekkor hirtelen fordított helyzetünkön és ő szorított a falhoz:
-Nem beszélsz így velem még egyszer. Megértetted-közben kezét erősen állkapcsomra tapasztotta.
-Nem vagyok a szolgád se olyan akit irányítasz.-jelentettem ki, határozottan.
-Majd az leszel. Most pedig menj vissza a szobádba bőgni-majd arcomba röhögött és elsétált..
El kell mondanom anyának. Hisz bántalmazott. Na jó, talán még nem, de képes lenne arra is.
El is indultam lefelé, mikor áthasított a valóság a fejemen:
-Nincs is itthon.
-Egyedül vagyok Justinnal..
Teljesen elszomorodtam.. Semmit sem tudok tenni. Azt csinál velem amit akar...
Vagy mégsem? Kieszeltem egy tervet, amivel visszavághatok.

Hello people! Hogy vagytok? Én nagyon jól, mert az előző részhez is 5 komit kaptam. Annyira szuperek vagytok. Tudjátok eddig minden blogomnál volt komi szint, de úgy látszik itt nem lesz szükség rá, mert jönnek maguktól a komik. KÖSZÖNÖM.♥ Remélem tetszik a rész. Komikat tudjátok, hogy szívesen olvasom. Sok puszii♥